SZENT XXIII. JÁNOS – AZ EGYHÁZ A HIT ŐRZÉSE ÉS A MEGÚJULÁS KÖZÖTT

Történelmi távlat

Az emberiség kétszázezer éves története folyamán soha nem élt meg olyan gyors és nagy átalakulást, mint az utóbbi két és fél évszázadban. Minden gyökeresen átalakult. Láttuk, hogy a francia forradalom hogyan változtatta meg a társadalmakat. A 19. és 20. századok folyamán ehhez hozzájárult még egy csendes, de annál mélyebb átalakulás, amelyet a technikai fejlődés, az ipari forradalom hozott. A fejlődés mellett az emberiségnek soha nem látott problémákkal és katasztrófákkal kellett szembenéznie. A nemzetek közötti feszültségek két világméretű háborúhoz vezettek, összesen több mint hatvanmillió áldozattal, köztük a holokauszt hatmillió halottjával. Az iparban dolgozó munkások problémája megoldásra várt, igazságos bérezést, munkát és emberhez méltó életet kellett biztosítani nekik. A munkások képviseletében megjelent szocialista és kommunista mozgalom egyes országokban átvette a hatalmat. Ezekben az országokban a vallásgyakorlást betiltották, mivel a kommunizmus a harcos ateizmus álláspontjára helyezkedett. A híveket meg kellett védeni az üldöztetéstől. A világ a hidegháború miatt az atomkatasztrófa szélére sodródott. Az egyház, amely a francia forradalom okozta megrázkódtatás miatt bezárkózott, elérkezett történelme egy olyan pontjára, amelyen új álláspontot kellett megfogalmaznia a világgal és saját hitével, illetve annak gyakorlatával kapcsolatosan.

 

Szent XXIII. János és a II. vatikáni zsinat

Gondoltad-e, hogy volt már olyan pápa, aki Róma utcáin csak úgy sétálgatott, mint egy egyszerű, közönséges állampolgár? Rámosolygott az emberekre, és ha szóba elegyedett velük, szinte mindig volt egy-egy poénja is számukra. Ilyen volt Szent XXIII. János pápa. Annyira egyszerű volt, hogy sosem gondolta volna róla senki, hogy egyszer pápa lesz. Azt pedig, hogy egy egész egyházat megújító egyetemes zsinatot hív össze, végképp nem. Hisz már 77 éves volt, amikor pápává választották 1958-ban. Ám az öreg pápa mögött olyan múlt állt, amely során találkozhatott az akkori egyház összes nagy problémájával, gondjával. És egyébként is: fiatalos alkat volt, tele nemcsak az élettapasztalat bölcsességével, hanem lendülettel is.

A pápa felismerte, hogy a világ rövid idő alatt nagyot lépett előre, és az egyháznak ki kell törnie magába zárkózottságából. Párbeszédet kell folytatnia a világgal, hogy a Szentlélek gyógyító eszköze lehessen számára. Ehhez azonban meg kellett újulnia, vagy, ahogyan a pápa szokta mondogatni, „aggiornamentót” kellett végrehajtania, vagyis fel kellett zárkóznia a világhoz.

A II. vatikáni zsinatot, amely az egész világ figyelmét az egyházra irányította, 1962-ben nyitotta meg a jóságos pápa. A zsinat igazi nagy átalakulást hozott a világ és az egyház felé egyaránt. A híveket buzdította arra, hogy működjenek együtt nem hívőkkel a fejlődés előmozdításán. Szabad utat engedett nekik egy igazságosabb, emberi méltóságot és szabadságot tiszteletben tartó szebb világ kiépítésében való részvételre. Ösztönözte azt, hogy az egyház a tömegkommunikációs eszközökkel hirdesse Krisztus békéjét a világban.

Kivezette népét ujjongásban, választottait vigasságban. Zsolt 105, 43

Szent XXIII. János pápa

999

Római katolikus vallás

Évközi idő