„A LÉLEK ESZETEKBE JUTTAT MINDENT”

Tanítványaival töltött utolsó óráiban, a meghitt hangulatú vacsorán Jézus különösen szép búcsúbeszédet mondott (Jn 14, 15–31). Ebből a szövegből is látszik, milyen gondos szeretettel volt irányukba. Minden bizonnyal tudta, hogy az, ami következik, megrázza, elbizonytalanítja őket, ezért is tarthatta fontosnak, hogy „más Vigasztalót” kérjen az Atyától részükre. – A Szentlélek a Szentháromság szeretetközösségének harmadik személye, aki nemcsak az apostolokat töltötte el az első pünkösdön, de mindnyájunkban él, és mindnyájunkban ki szeretné teljesíteni az isteni életet. Jelenlétének tudatosításához és a vele való együttműködéshez fontosnak mutatkozik az Ő megszentelő tevékenységének közelebbi bemutatása.

 

Velünk van mindörökké

A Biblia talán nem is csak a jó Isten megismeréséről szól igazán, hiszen a benne való hit (vagy valamilyen felsőbbrendű létezőben való hit) azért nagyobbrészt megvolt az ó- és újszövetségben is. A Biblia központi kérdése sokkal inkább az, hogy az ember miként maradjon kapcsolatban Istenével. Jézus éppen ennek a helyes kapcsolatnak a helyreállításáért jött, és vállalta a kereszthalált. A Szentlélek szintén ezt a kapcsolódást tanítja, segíti az emberben. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy a Vigasztaló mindörökké velük marad. Ezzel azt is hangsúlyozta, hogy soha nem hagyja el az embert. Csak az ember tudja elfojtani magában a Lélek életét, amikor mindenben önmagát helyezi az első helyre, amikor szeretetlenségben él.

 

Megszenteli a testet

Az ember lelkének világa a testen keresztül jut kifejeződésre. „Nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok?” – kérdezte Szent Pál apostol a korintusi egyház tagjaitól (1Kor 6, 19). Testünk tehát „istentiszteleti hely”, ahol a Lélek végzi a megszentelő munkát. Ilyen módon a láthatatlan kegyelem látható jelévé válik. Akkor teljesíti igazán hivatását, ha a hihetetlen isteni méltóság, szabadság és szeretet szerinti életet tükrözi, és szeretetet, jóságot, örömöt közvetít.

 

Erőt ad

Szent Pál apostol ezt írja: „Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12, 10). Csak az alázatos emberhez ér el a jó Isten Lelke. Ahhoz, aki tudja, hogy Isten gyermeke, de azt is tudja, hogy ez teljes egészében ajándék részére (Ef 2, 8–9). Aki tudja, hogy mindezért köszönettel tartozik, aki alkalmanként sírni is tud az örömtől, és tétovázás nélkül térdet hajt...

 

Gyümölcsöket terem lelkünkben

Ha kiüresítjük magunkat Isten felé minden akadálytól, ennek az ürességnek a terében, a szemlélődő, csendes imában tudunk találkozni az Ő jelenlétének nagyságával.

A te jó lelked vezessen engem egyenes földön!

Zsolt 143, 10

Anthony van Dyck: A Szentlélek leereszkedése

999

Római katolikus vallás

Pünkösdi idő