AZ EGYHÁZ A FELVILÁGOSODÁS ÉS A FRANCIA FORRADALOM KORÁBAN

Történelmi távlat

A 16–17. századi Európában több olyan nagy hatású folyamat játszódott le, amely a felvilágosodás irányzatának kibontakozásához vezetett. Ide sorolunk több, a történelemből már ismert fejleményt: a természettudományok fejlődését, a polgárság szerepének növekedését, az abszolutista államok kialakulását. Mindezek az egyházra is nagy hatással voltak. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy az egyház szembehelyezkedett az említett fejleményekkel, és ez újabb megrázkódtatáshoz vezetett történetében.

 

A felvilágosodás

A felvilágosodás a 18. századi Angliában jelent meg, majd innen terjedt át Franciaországba. Az emberiség haladásába, fejlődésébe vetett hit jellemezte. A haladást a tudományos fejlődéstől a társadalom széles rétegeinek iskolázásától és a középkori feudális előjogok felszámolásától remélték. Az újkor első évszázadaiban ugyanis  sokan éltek szegénységben, hátrányos helyzetben, alapvető emberi és állampolgári jogok nélkül. A legfontosabb emberi jogok, amelyeket a felvilágosodás szeretett volna gyakorlatba ültetni, a szabadság és a törvény előtti egyenlőség voltak. A felvilágosodás másik jellemzője az ész mindenhatóságába vetett hit volt. A vallásosság hagyományos formáit babonának tartották, amelyek el fognak tűnni a haladással. Helyüket a tudás veszi át, amely az embert egyben jóvá is teszi. A felvilágosodás mérsékeltebb gondolkodói is csupán az erkölcsi szabályok rendszerének tartották a vallást.

Az egyház már a 16. századtól kezdődően élesen szembekerült ezekkel a törekvésekkel. A tudományos fejlődés, a kopernikuszi világkép látszólag ellentmondott a Bibliának. A társadalmi fejlődéssel is szembehelyezkedő, feudalizmust támogató egyháziak pedig ellenszenvet ébresztettek a felvilágosodás haladást pártoló tudósaiban és filozófusaiban. A politikai hatalommal való szövetség és a régi, középkori előjogok hittudományos megalapozása pedig tovább növelte ezt az ellenségességet. Mindez odáig fajult, hogy a francia felvilágosodás nagy alakjai, az enciklopédisták, gúnyolódtak az egyházzal. Voltaire, a nagy filozófus pedig egyenesen az egyház „eltaposására” buzdított: „tapossátok el a gyalázatost”, vagyis az egyházat!

Az egyház válasza minderre a bezárkózás volt, s ezt meg is lehet érteni. Egy több ezer éves tudományos felfogást és világképet nem lehet egy-két év, sőt egyetlen évszázad alatt sem megváltoztatni. Az egyház ezen túl számos birtokkal is rendelkezett, amelyek közül nagyon sok a kolostorok, kórházak, iskolák, azaz szeretettevékenysége fenntartását szolgálta. Sajnálatos igaz az is, hogy az egyház politikai értelemben nem állt ki a jogfosztottak mellett ebben a korban. A privilégiumok felszámolása ugyanis saját előjogait is fenyegette. Az egyházat ért támadások és az antiklerikalizmus miatt a pápákban nem volt hajlandóság arra, hogy átgondolják: a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavait a felvilágosodás Jézus Krisztus evangéliumából örökölte. Amit az egyház nem tett meg magától, azt a francia forradalom megtette erőszakkal vele.

Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Zsolt 18, 7

Joseph Wright of Derby: Kísérlet madáron és légpumpában

999

Római katolikus vallás

Húsvéti idő