„BÉKESSÉG NEKTEK!”

A FELTÁMADT JÉZUS HÚSVÉTVASÁRNAPI MEGJELENÉSEI

Jézus feltámadásáról, azaz arról, hogy a fizikai halál elszenvedése után újra élőként jelent meg, apostolai tanúskodnak. A folyamat mikéntjét viszont ők sem ismerik, ezt a titkot az ember csak hittel tudja megközelíteni. Számukra két dolog volt bizonyíték: az üres sír és a vele való találkozás. Ezek közül a második adta a nagyobb bizonyosságot. Most a feltámadt Jézus első három megjelenését ismerjük meg a Szentírásból. Ezek a történetek erősítik hitünket, és a mi lelkünk számára is békét közvetítenek.

 

„Miért keresitek az élőt a holtak között?”

Jézus feltámadásának első tanúi azok az asszonyok voltak, akik a szombati pihenőnap lejártával keneteket vittek a sírhoz, ahová a holttestet eltemették. Erről az eseményről mind a négy evangélium megemlékezik. A négy le-írás között vannak kisebb eltérések, de egy személy mindegyikben ugyanaz: Mária Magdolna. Márk evangélista pontosít vele kapcsolatban: ő volt az, „akiből hét ördögöt űzött ki” Jézus (Mk 16, 9). Ez a valamikori bűnös, de teljesen megtisztult nő abban az ajándékban részesült, hogy elsőként vagy az elsők között értesülhetett az örömhírről: Jézus nem maradt a halálban, él. Sőt, találkozhatott is a Feltámadottal. Lukács evangélista leírásában két angyal egy kérdéssel segíti a helyzet megértését: „Miért keresitek az élőt a holtak között?” (Lk 24, 5). Hiszen mondta, hogy ő az út, a feltámadás és az élet... – gondolhatta tovább Mária Magdolna, és gondolhatjuk, hihetjük mi is. Jézus feltámadása azt üzeni felénk: ha meghalunk a rossznak, és életünket a jó Isten szeretetében éljük, az ő boldogságában lesz az örök otthonunk.

Mert nálad van az élet forrása, és világosságod által látunk világosságot. Zsolt 36, 10

Rembrandt: Krisztus megjelenik Mária Magdolnának

„Ekkor megnyílt a szemük”

Lukács evangélista leírásában maradt fenn az Emmausz felé tartó tanítványok találkozása a feltámadt Jézussal (Lk 24, 13–35). Az úton csatlakozott hozzájuk, de – az asszonyokhoz hasonlóan – ez a két tanítvány sem ismerte fel elsőre. Érdekes, hogy külseje alapján ők sem ismerték fel, csak akkor bizonyosodtak meg kiléte felől, amikor mélyebb szinten érintődtek meg. Így volt ez Mária Magdolnával is, aki nevének említésekor ismerte fel a Mestert. Az átéltektől összezavarodott emmauszi tanítványoknak előbb az értelmét próbálta megvilágítani, magyarázva nekik, hogy minden úgy történt, ahogyan azt a Biblia írásai jelezték. Ez még nem hozott felismerést, de már „lángolóvá” tette a szíveket. A beszédet nyitott szívvel hallgató tanítványok egészen közel engedték magukhoz a kedves idegent, házukba invitálták, és asztalhoz ültették. A vacsoránál történt sajátos kenyértörés a szívükben hozta a felismerést. Ugyanolyan meghitt, a megtört és megosztott kenyér által mindenkit ugyanolyan mélyen öszekapcsoló volt ez a vacsora, mint a csütörtök este együtt ünnepelt.

Hendrick ter Brugghen: Krisztus és az emmauszi tanítványok

999

Római katolikus vallás

Húsvéti idő