AZ ÚJRAKEZDÉS LEHETŐSÉGE: A REFORMÁCIÓ ÉS KATOLIKUS MEGÚJULÁS

A középkor végére az egyház és a világ minden szempontból nagy történelmi változások küszöbére jutott. Az egyes államok a pápaságtól való független, saját egyházak gondolatát fogalmazták meg. A könyvnyomtatás megjelenése, a reneszánsz, az emberek személyes vallásosság iránti igénye és az egyház válsága határozták meg ezt a korszakot. Az emberek személyes kapcsolatra vágytak Istennel, és személyesen akarták olvasni Isten szavát, a Bibliát, amely az első nyomtatásban megjelent könyv volt Nyugaton.

Az egyház tekintélye eközben folyamatosan csökkent. Számos pap és főpap világiasan élt, sok püspök nem is lakott a székhelyén. Újra divatba jött a simónia. A papság fegyelme meglazult. Az egyik legsúlyosabb visszaélés a búcsúcédulák árusítása volt. Bár sok püspök reformokért folyamodott a pápákhoz, az egyház megújítása késett. Az eredmény egy olyan méretű vallási forradalom lett, amely csak az 1054-es egyházszakadáshoz hasonlítható: az egyház elveszítette híveinek egyharmadát Európában.

 

Luther Márton

Luther Márton (1483–1546), az eislebeni (Németország) bányászmester fia mélyen vallásos, elkötelezett ifjú volt. Édesapja ugyan jogi tanulmányokra szánta, ám amikor egy borzalmas viharban átélte az emberi lét törékenységét, belépett az ágostonos rendbe. Luther gyorsan haladt előre a ranglétrán. Tehetséges ifjú volt, tanulmányai után a wittenbergi egyetemen kezdett szentírástudományt tanítani. Lelki életében egy kérdés gyötörte: hogyan találhat rá a kegyelmes, megbocsátó Istenre? Rendkívül komolyan vett szerzetesi élete, a szigorú fegyelmi és vallási gyakorlatok ellenére sem tapasztalta Isten megbocsátó szeretetét. A választ Pál apostolnál találta meg: az embert egyedül a Jézus Krisztus megváltó keresztjébe vetett gyermeki bizalom üdvözítheti. Üdvösségéért nem tehet semmi egyebet, csak Isten megbocsátó szeretetében bízhat. A megbocsátást nem lehet kiérdemelni a parancsok megtartásával és a vallásos gyakorlatokkal sem. Luther lázadozott az egyházi visszaélések ellen. 1517-ben egyházmegyéjében búcsút hirdettek meg, amelynek bevételét a Szent Péter-bazilika befejezésére szánták. Luther 95 tételt fogalmazott meg a búcsúcédulák és az egyházi visszaélések ellen, és nyilvános teológiai vitára bocsátotta őket. A tételek Németország-szerte lázadást robbantottak ki. Mivel Luther pápai kérésre sem vonta vissza őket, 1521-ben kiközösítették az egyházból. Ezzel kezdetét vette a reformáció első egyházának, az evangélikus-lutheránus egyháznak a létrejötte is.

Luther új tanítást hirdetett. A Szentírás hangsúlyozása volt talán a legfontosabb ezek közül. Az emberek a Szentírásból kell nyerjék hitüket, egyházi közvetítés nélkül. Le is fordította a Bibliát német nyelvre. Másik fontos tanítása az volt, hogy az ember nem saját erőfeszítéséből, hanem egyedül Isten kegyelméből nyerheti el élete örök beteljesedését. A hét szentségből hármat tartott meg. A lutheránus lelkipásztoroknak engedélyezte a nősülést. Egyházát a németországi fejedelmek védelme alá helyezte. Luther tanai több más ország mellett Erdélyben is elterjedtek: az erdélyi szászok vették át őket Johannes Honterus brassói plébános (1498–1549) vezetésével.

 

Reformáció Svájcban

Luther mozgalma az egyház reformja iránti vágyat Európa-szerte vallási forradalommá szélesítette. Sok reformációs irányzat indult el, ám talán a legjelentősebb a francia Kálvin Jánosé (1509–1564) volt. Kálvin a francia Svájchoz tartozó Genfben folytatta tevékenységét. Sok tekintetben ugyanazt tanította, amit Luther, azonban néhány lényeges dologban eltért tőle. Talán a legismertebb Kálvin predestinációról szóló tanítása. Kálvin alapította a református egyházat, amely az erdélyi és magyarországi magyarság körében lelt nagy számú hívőre. Első teljes magyar bibliafordításunkat is a református egyháznak köszönhetjük: Károli Gáspár 1590-ben adta ki a maga fordította vizsolyi bibliát.

Boldogok, akik megtartják a törvényt, és mindenkor az igazat cselekszik! Zsolt 106, 3

 Idősebb Lucas Cranach: Luther

999

Római katolikus vallás

Nagyböjti idő