EGY KRISZTUS, KÉT EGYHÁZ –

A KELETI ÉS NYUGATI EGYHÁZAK SZÉTVÁLÁSA

Történelmi távlat

A kereszténység kezdettől fogva elterjedt az egész Római Birodalomban. Ám nem mindenhol egyforma szokások és hagyományok alakultak ki. A birodalom keleti és nyugati felében másként alakult a vallásosság és a felfogás fejlődése. Nyugaton főként latin nyelvű volt a kereszténység. Ők a római hagyományokat követték. A pápák nemcsak a megtérített nyugati vándornépek, hanem az egész kereszténység legtekintélyesebb püspökei voltak. Ők voltak Szent Péter utódai. A tizenkét apostol fejének utódaiként a primátus jogát szerették volna Kelet fölött is érvényesíteni. Kelet azonban másképpen fejlődött. A keleti keresztények görögül beszéltek, görög volt a kultúrájuk is. Egymástól független pátriárkátusok alakultak ki a birodalom keleti területein. Miután a Nyugatrómai Birodalom összeomlott, Kelet fővárosa, Konstantinápoly egyre fontosabb lett. Püspökei, a konstantinápolyi pátriárkák lassan versengésbe kerültek a római pápákkal. E versengés lett a fő oka a kereszténység egyik legszomorúbb eseményének: a nyugati és keleti egyház elválásának.

 

A különbségek túlnőnek az egységen

A római (katolikus) egyház és a keleti (ortodox) egyház kezdettől fogva ugyanazokat a tanításokat vallotta. A kereszténység tanításban egységes volt, szokásaiban azonban nem. Más volt a keletiek liturgiája, másképp osztották be a liturgikus évet. A szentmisében két szín alatt áldoztak, és kovászos kenyeret használtak. Papjaik nősülhettek, csak püspökeiknek kellett nőtleneknek lenniük. A pátriárkátusok egymástól függetlenek voltak. Konstantinápoly püspöke csak tiszteletbeli elsőbbséggel rendelkezett a többi pátriárka fölött. Noha több esetben is a pápákat kérték, hogy vitás kérdésekben Keleten is döntsenek, mégis féltékenyen vigyáztak önállóságukra. Amíg a Nyugat a vándornépek támadásaival, majd megtérítésével küszködött, Kelet békében élt. A lelkiség virágzott, a hittudomány fejlődött. Kelet adta az első tíz évszázad legnagyobb hittudósait. Itt alakult ki a szerzetesség, és itt fogalmazódott meg az egyház tanításának nagy része is. A két egyház azért is versengett, hogy ki térítse meg a Kelet-Európa déli részére bevándorolt szláv népeket. A keleti kereszténység kezdetben a magyarok körében is erősen jelen volt, ám Géza fejedelem végül a Nyugat útját választotta. A gyulafehérvári székesegyházban ma is látható egy keleti keresztelőkápolna félköríves alapja.

A két egyház közötti különbségek lassan túlnőttek a kezdeti egységen. Az első tíz évszázadban több elkeseredett vita is folyt a különböző kérdésekben. Szakadások is létrejöttek, azonban mindannyiszor sikerült őket megszüntetni. Minden egyes vitával azonban egyre mélyült a szakadék a két egyház között.

Amikor 1054-ben újabb nézetel­térésre került sor, az egymás iránti ellenszenv már akkora volt, hogy ezt már nem lehetett újra elsimítani. Az események ma már szinte jelentéktelennek tűnnek. Konstantinápoly pátriárkája, Kerulláriosz Mihály attól félt, hogy a pápa fenn­hatósága alá akarja vonni a Dél-Itáliában élő keleti keresztényeket. Emiatt támadásba lendült IX. Leó pápa ellen. Nyugati szokásokat vitató leveleket küldött Itáliába, és bezáratta a nyugati szokásokat követő templomokat Konstantinápolyban. A pápa küldöttséget menesztett Konstantinápolyba, hogy tárgyaljanak, ám a pátriárka és a pápai követek gőgje végül kölcsönös kiközösítéshez vezetett. Ezt nevezzük a nagy keleti skizmának.

Íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges, ha együtt laknak a testvérek!

Zsolt 133, 1

A nagyváradi Istenszülő születése román ortodox templom kupolája a Pantokrátór Krisztus-ikonnal

999

Római katolikus vallás

Évközi idő