VÍZKERESZT

UTUNK JÉZUSHOZ – JÉZUS ÚTJA FELÉNK

A vízkereszt az egyik legősibb keresztény ünnepünk. Az ünnep keleti eredetű. A 3. század vége felé már nagyon elterjedt volt a Római Birodalom keleti tartományaiban, ahol Jézus hármas megjelenése (latinul „epiphania Domini”) kapcsolódott hozzá: születése által megjelent a világban, és a napkeleti bölcsek látogatást tettek nála (Mt 2, 1–12); mielőtt tanítani kezdett volna, elment a Jordán folyóhoz, és megkeresztelkedett (Mt 3, 13–17); első csodája által a kánai menyegzőn kinyilvánította istenségét (Jn 2, 1–12). Később ezek közül keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos, a nyugati egyházban pedig a 10. századtól a bölcsek látogatása került előtérbe. A római katolikus egyház ma már csak az utóbbit ünnepli január 6-án, a többi más napra került át. Ezen a napon – Jézus keresztségére emlékezve – vizet szentelnek templomainkban, innen a magyar vízkereszt elnevezés. Mivel Jézus megkeresztelkedése nem túl messzire, a vízkereszt utáni vasárnapra tolódott, ebben a leckében ezzel is foglalkozunk.

 

Napkeleti bölcsek – az ember útja Jézushoz

A csillagászatban jártas keleti bölcsek nevét – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – csak a hagyomány őrizte meg. Máté evangéliumában, ahol történetükről olvasunk (Mt 2, 1–12), a számuk sem szerepel, csak az általuk hozott értékes ajándékokból (arany, tömjén, mirha) következtettek arra a későbbi korokban, hogy hárman voltak, és hogy uralkodók, talán királyok lehettek. Van olyan elképzelés is, hogy Európa, Ázsia és Afrika képviselőit jelenítik meg, ezért szokás egyiküket négerként ábrázolni. A napkeletről érkezett látogatók bibliai képe mindenképpen azt üzeni, hogy Jézus nem csak a zsidók, de minden ember megváltójaként született a földi világba. Ezek a távoli országokból érkező emberek is várakozásban éltek. Nyílt szívvel kémlelték az eget, ahonnan az isteni üzenetet várták.

A teológiatudomány kutatói azt mondják, hogy Krisztus a Mennyei Atya örök tervében benne volt – benne, általa tud minden visszatérni az örök boldogságba. Minden teremtmény „sóvárog” tehát Krisztus után (2Tim 4, 8). János apostol le is írja, hogy minden ember jó Istenhez való közelítésének alapja az ő „vonzása” (Jn 6, 44). A nyílt szívvel élő, „jóakaratú” emberek, akiket a karácsonyi angyalok is megénekeltek (Lk 2, 14), könnyen válaszoltak lelkükben erre a hívásra. Ezek a bölcsek is ilyenek voltak. Nemcsak hogy elindultak a nagy útra, de királyi ajándékokat is vittek magukkal. A jóakaratú ember érzi, hogy a szeretet kölcsönös ajándékozást jelent.

 

Jézus keresztsége – Jézus útja felénk

A Szentírás üzenete nyilvánvaló: a jó Isten a kezdeményező az ember felé. Fiát küldte a világba, és a Szentlélek megvilágosító, megerősítő erejét is az embernek „adta”. Mielőtt Jézus megkezdte nyilvános tanítását, Keresztelő János hirdette az ő fellépését. Jézus tanításának igazi befogadásához tiszta szívre volt szükség, ezért hívott János mindenkit bűnbánatra. A lelkek megtisztulását jelképesen a Jordán folyó vizével való lemosással érzékeltette. Fontos hangsúlyozni, hogy János keresztsége még nem a szentségi keresztség.

Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt.

Zsolt 16, 11

Sandro Botticelli: Bölcsek imádása

999

Római katolikus vallás

Karácsonyi idő