II. Jézus szépsége

„A NÉP, AMELY SÖTÉTSÉGBEN JÁR,

NAGY VILÁGOSSÁGOT LÁT”

Az ember megszabadításának, megváltásának tervében a próféciáknak is helyük és szerepük van. Az ószövetségi időkből számos próféciát ismerünk. Ezek teljes értelme csak Jézus kereszthalála és feltámadása után lett nyilvánvalóvá, ugyanis mind őbenne teljesedtek be. Jézus és a szent írók rá is mutattak erre a beteljesülésre. Ilyen módon az is világossá vált, hogy az ószövetségi és az újszövetségi Szentírás összetartozik, és a kettőből együtt rajzolódik ki az embert örök üdvösségre vezető, gondviselő jó Isten szeretetterve.

 

Az Ószövetség mint hosszú advent

A próféciák középpontjában a szabadulás és az azt hozó Messiás áll. A Messiásra vonatkozó első próféciáról a bűnbeesés leírásánál olvasunk: asszony „ivadéka” lesz, aki legyőzi a gonoszt (Ter 3, 15). Aztán konkrétabb jövendölések, utalások jelentkeznek a származásával, születési helyével és annak körülményeivel, isteni és emberi természetével, szenvedésével, feltámadásával és egyebekkel kapcsolatosan is.

A választott nép gyakran élt idegen népek uralma alatt, így érthető is volt, hogy szabadulni akart onnan. A fizikai rabságnál viszont a lelki rabsága volt a súlyosabb, amit – éppen a kiszolgáltatottabb helyzetből is adódóan – általában az idegen istenek (bálványok) imádása, az erkölcstelenségbe, önzésbe, képmutatásba süllyedt élet hozott számára. Így tehát nem csak külső, de belső sötétségükből is szabadulniuk kellett. A próféták gyakran igen kemény szavakkal igyekeztek őket visszatéríteni a már megismert egyetlen, igaz Istenhez, ám nem mindig jártak sikerrel. Ilyen körülmények között a jó Isten távolabbi időkre mutató üzeneteket közölt általuk. Azok beteljesüléséig tehát maradt a várakozás. Az egész ószövetségi idő nagy adventhez hasonlít, ahol ugyan még sötét van, de a próféciák már biztosan jelzik a fényt.

 

A fény: Jézus Krisztus

A Biblia első könyvétől az utolsóig nagyon sok alkalommal esik szó a fényről, illetve a világosságról. Az égitestek által közvetített fény mellett főleg a jó Isten életet és üdvösséget adó világosságáról olvasunk. A Zsoltárok könyvében gyakran visszatér a gondolat, mely szerint az egyetlen igaz Isten világossága az, amelytől Izrael népe együtt és a tagok egyenként is igazi támaszt várhatnak. A világosság a Messiásra utalóan is említődik. Izajás könyvében ezt olvassuk: „A nép, amely sötétben jár, nagy világosságot lát; akik a halál országának árnyékában laknak, azokra világosság ragyog” (Iz 9, 1). A sötétségből a világosságra való átmeneten itt az elnyomásból való szabadulást értették, ami a messiáskirály uralma alatt fog bekövetkezni.

Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége.

Zsolt 90, 17

Adventi gyertyagyújtás Szatmárnémetiben

999

Római katolikus vallás

Adventi idő