Jó gyakorlatok

Tisztán tartom lelkemet, hogy minden szentmisében szentáldozáshoz járulhassak.

Részt veszek a szentségimádási alkalmakon.

Gyakran betérek a templomba, hogy csendesen imádjam az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust.

Művészi szép

Úrmutató, szentségmutató (monstrancia)

Az úrmutató az Eu­charisztia ünnepélyes megmutatására szolgáló, díszes megmunkálású litur­gi­kus tárgy, amit ünnepélyes szentségkitételkor (szentségimádás) vagy körmenet alkalmával használnak. Alsó része

a kehelyéhez hasonló felépítésű, a felső rész kezdetben torony, kápolna vagy oltárkép formájú volt. Ezek a formák az egyházra utaltak. A 16. századtól a szentostyát üveg- vagy kristályhengerbe helyezték, majd a  17. századtól lángoló sugarú nap formával vették körül. Ez az isteni fényességet és méltóságot jelzi. A fémrészek ezért aranyból vagy aranyozással készültek, és gazdagon díszítettek. A középrész üvegezett, benne egy holdsarló alakú állvánnyal, amely az átváltoztatott ostyát tartja. A szentségtartó Mária-jelkép is, azt példázza, hogy Jézus testének első „tartója” az ő méhe volt. A sugaras forma a női öl ősi jelképeként is felfogható, a holdsarló pedig mint a nőiség szimbóluma öleli, tartja, mutatja a Gyermeket.

Úrnapi körmeneten Böcskei László váradi püspök

A szentmise Sanctusa

Az Oltáriszentséggel kapcsolatosan gazdag ének- és zeneanyag is született a történelem folyamán. A legelső időkben Dávid király zsoltárait énekelték a szentmisékben, majd igen korán megjelentek a másfajta énekek is. Mind között a legelterjedtebb és legnépszerűbb a szentmise Sanctusa (Szent vagy! éneke), amiben az égi és földi egyház közös dicsőítése szólal meg. Tulajdonképpen a pap hálaadó imájának, a prefációnak a folytatásaként, az átváltoztatás előtt hangzik el, dicsőítve a mindenség Urának szentségét. 529 óta kötelező része a szentmisének. Az ének első része („Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban!”) az ószövetségi Izaiás próféta égi látomásából (Iz 6, 1) van átvéve, kis változtatással, illetve Szent János apostol szavait hozza. A második rész („Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban!”) a 117. zsoltár, illetve az azt felhasználó Máté evangéliuma (Mt 21, 9) egy-egy mondatát idézi.

Nálunk maradtál (részlet)

 

Imádunk Téged, Urunk, a világ összes tabernákulumában. Köztünk vannak, értünk vannak itt. Nincsenek olyan távol, mint a csillagok az égbolton, bár azokat is nekünk adtad. Mindenütt találkozhatunk Veled, csillagoknak és minden teremtménynek Királya! Hála Neked, Uram, ezért a mérhetetlen ajándékért. A menny leszállott a földre. A csillagos ég kicsi. A föld nagy, mert tele van hintve az Eucharisztiával: Isten velünk, Isten közöttünk, Isten értünk!

Ének: Aki eszi az én testemet – DU 160/d

A székelyudvarhelyi Szent Miklós-templom szentsírjánál

Imasarok

999

Római katolikus vallás

Évközi idő