Ez a négy kifejezés a szentmisében az Eucharisztia liturgiájának négy lényeges elemét jeleníti meg: az adományok oltárra helyezését, az alapítás elbeszélését (ez az eucharisztikus ima része), az Eucharisztia megtörését és a szentáldozást. Jézus maga adott utasítást apostolainak, hogy az ismétlődő cselekmény az ő emlékezetére történjen (1Kor 11, 25). Az Eucharisztiában új értelmet ad a jó Isten által felajánlott szövetségnek: az ő vére az új és örök szövetséget pecsételi meg. Itt már nem csak Istenre mutatás, de vele való egyesülés is történik. Az utolsó vacsora óta egyházunk folyamatosan ünnepli az Eucharisztiát, és minden bizonnyal így lesz ez a történelem végéig.

Tudod-e?

• Az eucharisztia görög eredetű szó, az eu (jó) és a kharisz (kegyelem, kegyelmi adomány) szavakból alakult ki, jelentése: hálaadás. A szentséget Jézus alapította, és jelen van benne az ő valóságos teste és vére. A szentség anyaga a búzából készült kenyér és a szőlőből készült bor. A szentség akkor jön létre, amikor a pap a misében az eucharisztikus imában kimondja az átváltoztatás szavait. Itt történik az átlényegülés: a kenyér (ostya) egész lényege Krisztus testévé, Krisztus testének lényegévé, illetve a bor egész lényege Krisztus vérévé, Krisztus vérének lényegévé változik át. Az Eucharisztiában a kenyér és a bor érzékelhető sajátossága, színe változatlanul megmarad.

 

Az Eucharisztia liturgiája a szentmise második része. A kenyér és a bor előkészítésével kezdődik, közben a hívek saját felajánlásokat tesznek. A felajánló könyörgést a pap által mondott hálaadó ima, majd a Sanctus követi. Ezután következik az eucharisztikus ima, melynek során a pap lehívja a Szentlelket az adományokra (epiklézis), felidézi az utolsó vacsora történéseit, és Jézus szavait megismételve a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé változtatja. Átváltoztatás (consecratio) után a pap mindkét szín alatt jól láthatóan magasba emeli Krisztus Testét és Vérét: ez az úrfelmutatás. Aztán megemlékezik az élő és megholt hívőkről, imádkozik az egyház egységéért, végül ismét felemeli Krisztus testét és vérét, miközben így imádkozik: „Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké!” Ezt követi a Miatyánk, a békéért mondott ima, a kiengesztelődés és a pap áldozása, majd az Isten báránya kezdetű ének éneklése és a hívek áldozása.

 

Az Oltáriszentség ünnepe – Az Oltáriszentséget külön napon – Úrnapján – ünnepli egyházunk, a pünkösd utáni tizedik napon (csütörtökön). Az ünnep fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az Oltáriszentséget.

A körmenet útvonala mentén négy lombsátor alá oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás (evangéliuméneklés és áldás) céljára. Az Eucharisztia útvonala a Nap éves pályáját jelképezi, és a pap a négy égtáj felé ad szentségi áldást.

Neked szól

Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Jn 6, 56

Út a Szentíráshoz

A szinoptikus evangélistáktól eltérően János apostol az utolsó vacsora elbeszélésekor nem idézi fel az Eucharisztia alapító szavait, de náluk mégis jóval hosszabban foglalkozik ezzel a szentséggel. A hatodik fejezetben különösen is sokat ír róla. A csodálatos kenyérszaporítás után Jézus hosszasan tanít a „mennyei kenyérről”. El lehet képzelni, hányan megütköztek a fenti gondolatokon. Mi tudjuk, ő nem az értelemnek szánta azokat. Az Oltáriszentségben való jelenléte hittitok számunkra, amihez leginkább a szívünkkel tudunk közel kerülni. Ez a szentség lelki szinten egyesít Krisztussal és a többi kereszténnyel. A szöveg azt próbálja érzékeltetni, hogy a szentáldozásban visszatérünk isteni forrásunkhoz, eggyé válunk vele. Ez az egység hatalmas erőt ad a földi életben, és a halál után is megmarad. Így találjuk meg igazi énünket: azok vagyunk igazán, akik Istenben vagyunk. Ez az, ami örök bennünk. Minden más elmúlik.

999

Római katolikus vallás

Évközi idő