AZ ÉLŐVILÁG VÉDELME

A Szentírásban számos helyen találunk a világ szépségét dicsőítő részeket. Minden ilyen gondolat valójában a Teremtőre utal, akitől minden élet forrása ered. Felismerte ezt a régi korok embere, és felismeri a mai is, talán még az is, aki nem nevezi magát vallásosnak. „Mily gyönyörű minden műve, pedig csak szikrányi az, amit látni lehet!” – fogalmaz a Jézus, Sírák fiának könyve című ószövetségi írás szerzője (Sír 42, 23). Igen, sokszor egy egészen parányi részletet is sokáig tudunk csodálni, mert szépséget, harmóniát, gyengédséget, szeretetet sugároz. Aztán azt is látjuk, hogy minden mindennel összefügg: a teremtett világ minden kicsi élőlényével és a legnagyobb égitestével együtt egységes egészet alkot. Az egyes elemek szorosan kapcsolódnak, sőt függnek is egymástól. A teremtésben a szentháromságos jó Isten közölte önmagát, s amit látunk, tapasztalunk, az őt tükrözi vissza. Amint a Teremtő is valójában „egymástól függő” tagok szeretetközössége, hiszen három különböző, de ugyanazon isteni természetű személy, Atya, Fiú és Szentlélek egyben, úgy teremtményeit is ez a közösségi jelleg jellemzi: minden rész egyedi, saját rendeltetéssel, ugyanakkor a nagy egység nélkülözhetetlen tagja. A természeti környezet él, sőt éltet. Víz nélkül például lehetetlen lenne a Földön az élet, de ugyanúgy a főként a növények által termelt oxigén vagy más elemek nélkül is.

 

Felelősség

Jézus, Sírák fiának könyve szerzője szerint a teremtett világ így tökéletes, és – ahogyan a teremtéstörténetben is áll – minden részletében jó. Sőt bele is simul Teremtője akaratába, így teljesíti be a tőle akart célját: „Mindezek élnek és örökké megmaradnak, és bármikor szükséges, mindegyik szót fogad neki” (Sír 42, 24).

A csodás világ középpontjában az ember áll, egyedüliként a teremtmények közül, akinek tudata és akarata van. Az ember szeretetből kapott életet, mégpedig a szeretet szabad továbbadására nyitott életet. Értelmével képes felismerni a teremtett világot jól meghatározott biológiai felépítés és természeti törvények által szabályozó rendet, és akaratát a rend őrzésére és tovább munkálására fordíthatja. Mihelyt tudatosítja, milyen külön adományokkal rendelkezik a többi élőlényhez képest, felelősségét is látja. Megérti, hogy a jó Isten mindezt őrá bízta, „hogy művelje és őrizze meg” (Ter 2, 15). Érzi a természetből feléje áradó szeretetet és azt is, hogy minderre neki is mély tisztelettel és szeretettel végzett tettek­kel kell vála­szolnia. Amennyiben nem leigázója, szennyező­je, hanem felelős módon alakítója környezetének, békében és áldásban lesz része.

 

Az élet ajándék

A bennünket körülvevő világban minden életre van teremtve, és nem pusztulásra. Sokszor rácsodálkozunk, hogy egy parányi aszfaltrepedésben is fű vagy szép virág nő. Mert az élet élni akar... Ez az élet a Teremtő szeretetajándéka. Az embernek be kell látnia ezt, és az ajándékba kapott életet minden körülmények között védenie kell.

Testünkről azt tanítja a Szentírás, hogy a „Szentlélek temploma” (1Kor 6, 19), tehát ehhez méltó módon kell bánnunk vele. A bennünk élő Lelket testünk gesztusai, cselekedetei által jelenítjük meg, és ha a jó Isten úgy akarja, testünkkel új életet nemzünk. Ez az új élet a fogantatása pillanatától szent és sérthetetlen, akire ajándékként kell tekinteni, és szeretetben gondozni. Minden embertársunk élete ilyen szeretetajándék, mindenkiben a Teremtő „mutatja” magát, ezért fajtól, nemtől, kortól függetlenül mindenki életére vigyáznunk kell.

Dicsérjétek őt, nap és hold,

dicsérjétek őt mind, ragyogó

csillagok!

Zsolt 148, 3

Gyimesi hegyek

999

Római katolikus vallás

Évközi idő