I. Isten világának szépsége

A LÁTHATÓ ÉS A LÁTHATATLAN VILÁG

Ószövetségi Szentírásunk első lapjain a teremtés titkába nyerünk betekintést. A leírás nyelvezete nem tudományos, szent szerzője nem ilyen célból írta azt. Hitünk szerint a Szentlélek sugalmazására keletkezett szöveg a világ eredetét és jelentőségét magyarázza képek segítségével, tehát egyetemes létkérdésekre válaszol. Olvasóként mi nem a szó szerinti értelmet, hanem a képek mögötti mély üzenetet keressük, és arra a jó Isten kinyilatkoztatásaként tekintünk. Ez a leírás viszont csak töredéke a kinyilatkoztatásnak, annak teljességét a Biblia egésze tartalmazza. Onnan ismerjük meg jobban a háromszemélyű egy Istent, aki akaratával teremtette a látható és láthatatlan világot.

 

Menny és föld

Az apostoli hitvallás szerint a jó Isten a „mennynek és földnek teremtője”. A Szentírásban a „föld” a látható anyagi világot jelöli, annak csúcsán az emberrel. A „menny” a jó Isten, illetve az értelemmel és szabad akarattal rendelkező szellemi lények, az angyalok – szemmel láthatatlan – világára, az örök dicsőségre utal. A láthatatlan világhoz tartozik azok lelke is, akik már befejezték földi életüket.

Az ember nehezen fogja fel és önti szavakba azt, amit valamiképpen mégis képes érzékelni: a teremtett világ nemcsak utal a Teremtőre, hanem meg is mutatja az ő „arcát”. Isten ugyanis úgy áll a világ „fölött”, hogy közben jelen is van benne. Mikroszkópon vagy teleszkópon keresztül vizsgálódva, de szabad szemmel is számtalanszor rácsodálkozunk arra a tökéletes harmóniára és szépségre, ami körülvesz minket. Mindnyájan tapasztaljuk, milyen nyugalmat, szeretetet, békét áraszt az érintetlen természet, és szeretünk hozzá mind közelebb húzódni. „Isten körülírhatatlanul mindenben ott van” – írta a ferencesek nagy szentje, Bonaventura.

 

Igazi otthonunk

Az ember, akit „saját képére és hasonlatosságára” formált a Teremtő, tükrözi is ezt az istenképűséget. Az Atya, Fiú, Szentlélek, azaz a Szentháromság tökéletes szeretetközösségként létezik, és ebbe a közösségbe invitál mindent és mindenkit,  amit, akit életbe hív. Az ember feladata is az: fedezze fel és engedje működni magában a Szentlelket, aki – Jézus Krisztus szeretetútján – az örök dicsőségbe vezeti őt.

Mivel a jó Isten maga a tiszta szeretet, minden megnyilvánulásában ez a tiszta szeretet van jelen. Semmi egyéb nem köthető hozzá, csak az, ami tiszta szeretet: ő csak azt teheti, amit a szeretet tehet. Ilyen módon az ő teremtményei nem befejezettek, „legyártottak”. A szeretet ilyet nem teremthet, csak szabad teremtőket teremthet. A szeretet azt akarja, hogy a másik legyen, és hogy valóban másik legyen. A teremtett világ tehát tovább teremti magát, és fokozatos és szüntelen kibontakozása, fejlődése (evolúciója) útján is dicsőíti Teremtőjét, így halad a tőle akart beteljesülés felé. Mondhatjuk azt is, hogy Isten a fejlődés által is teremt. A jó Isten rombolni sem tud, mert a szeretet nem tud megsemmisíteni. Az általa életbe hívott világot, és annak csúcsán az embert sem semmisíti meg soha. Az embert örök életre – örök szeretetre hívta meg, így halála után is az ő szeretetében marad. A szeretetből jövünk, és a szeretetbe térünk vissza.

Az egek hirdetik igazságát, minden nemzet látja dicsőségét.

Zsolt 97, 6

Michelangelo mennyezetfreskójának teremtést ábrázoló részletei (középen) a Sixtus-kápolnában

999

Római katolikus vallás

Évközi idő