•  A feltámadás vasárnapja a liturgikus év legnagyobb ünnepe. Véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése.
•   A zsidók az Egyiptomból való kiszabadulás emlékére ünneplik a húsvétot. Ennek leírása az Ószövetségben található.
•  A keresztény húsvét mozgó ünnep, minden évben más-más napra esik. Már 325-ben el­­döntötték, hogy a tavaszi nap­-éj egyenlőséget (március 21-ét) követő holdtölte utáni első vasárnapon ünneplik, de meghatározására nem ál­la­­­­pí­tottak meg egységes mód­­­­sze­­reket. Így lehet az, hogy az or­to­dox egyház hús­vét­ szá­mítása eltér a többitől, s az ortodoxok húsvét ünnepe rend­sze­rint nem esik egybe a töb­bi fe­lekezetével.
•  A 10. századtól kezdve az ételszentelés is a húsvéti szer­­tartásokhoz tartozott. A szen­te­lésre jellegzetes ételeket visz­nek: kenyeret vagy kalácsot, főtt to­jást, sonkát, bárányhúst és bort. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi, a tojás pedig az újjászületés jelképe.
•   A húsvéti locsolkodásnak a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja.
•   Székelyföld egyes részein ma is élő hagyománya van a határkerülésnek. Korábban ez egész Európában szokás volt. A szokást ma is őrző székelyföldi településeken a lakosok húsvétvasárnap hajnalban csoportosan, imádkozva vonulnak a határba, és arra kérik a jó Istent, hogy őrizze meg a termést, óvja meg a falu lakóit minden bajtól és természeti csapástól.

Krisztus föltámadása az Ószövetség és maga Jézus földi életében adott ígéreteinek beteljesedése. KEK 652