Jézus ezután rálép az útra, amelyet az Atya kért tőle. Az Olajfák hegyére vonul, ahol nehéz, halálfélelemmel teli pillanatokat él át, és meghozza végső döntését. Aztán utána jönnek, hogy elfogják, és a főpap udvarába viszik. Nagycsütörtök éjszaka ezért sok templomban virrasztunk együtt Jézussal, az utolsó vacsora eseményeit olvasva a Szentírásból.

 

Nagypéntek

Ezután felgyorsultak a történések. Péntek hajnalban Jézust elítélte a zsidó papi főtanács. A fő­tanács tagjai nem tudták szívükbe fogadni az igazságot és a világosságot. Majd átvitték Poncius Pilátushoz, mert húsvét előtt nem volt szabad kivégzést végrehajtaniuk. Pilátus engedett a papok unszolásának, mert gyáva ember volt. Félt, hogy beárulják a császárnál, ha futni enged egy lázadással, királyságra törekvéssel hamisan vádolt embert. Pedig az evangéliumok szerint világosan látta a Jézus ellen felhozott vádak alaptalanságát. Jézus vállára adatta tehát a keresztet, ő pedig kivitte a Golgota dombra, ahol látszólag kudarcban és csúfos vereségben fejezte be életét. „Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját.” – jövendölte róla mintegy négyszáz év­vel az események előtt Izajás próféta (Iz 53, 7). Csak ez a szelídség győzhetett az erőszak, a féltékenység, az irigység sötétsége fölött, amellyel ellenségei tekintettek Jézusra. Tanítványai elmenekültek vagy megtagadták őt. Egyetlenegy akadt közülük, aki odaállt keresztje alá, hogy édesanyját támogassa: János apostol. Nagypénteken nincs szentmise, és nem változ­tat­nak át kenyeret és bort: ez Jézus halálának napja. Ezen a napon Jézus szenvedéstörténete és a kereszt jelképe válik az ünneplés fő­­sze­replőjévé. A templomi kórus ezen a na­pon a János evangéliumai szenve­dés­­történetét ének­li. A pap ünnepélyes körmenettel hozza be a fekete lepellel borított feszületet, leveszi a leplet róla, és fölmutatja a híveknek. Nyilvánvalóvá válik így Isten jóságos szeretete, de az is, hogy mire képes az ember lelke mélyén levő sötétség: Isten Fiát is meg­ölheti. A hívek csókkal hódolnak a ke­reszt titka előtt. Így ismerik el, hogy csak a Jézus ál­tal tanúsított szerető ön­feláldozás vethet gátat a harcnak és erő­szaknak, amely megkeseríti az emberi életet.

Aztán csend borult mindenre. Jézust sírba tették, kö­vet hengerítettek a domb­oldalba vájt sír bejárata elé, és fegyve­res őröket állítottak oda, mert ellenségei ha­lá­lában is rettegtek tőle. Féltek attól, hogy valami olyan tör­ténik, ami min­den képzeletet meghalad. Ám a szeretet győzelmét nem lehetett megállítani, mert a szeretet örökkévaló: húsvétva­sár­nap reggel Jézus nem volt ott a sír­ban. Feltámadt.

999

Római katolikus vallás