Virágvasárnap

A zsidók húsvétjának közeledtével egyre több ember zarándokolt Jeruzsálembe. Jézus akkor­tájt sok csodát tett a környéken, amiért sokan hálálkodtak neki. Ezek az emberek és más zarándokok, kíváncsiskodók lehettek abban a tömegben is, amelyik akkor gyűlt köréje, amikor ő is a zsidó fővárosba érkezett. A városhoz közeledve Jézus két tanítványát előre küldte, hogy egy közeli faluból, megjelölt helyről kérjenek egy szamarat neki. Szamárháton lépte át Jeruzsálem kapuját, és így vonult el az őt hangosan dicsérő tömeg előtt. Egyesek felsőruháikat terítették elé, mások pálmaágakat szórtak az útra, ahol elhaladt. Királynak kijáró köszöntés volt ez azon a vi­déken. Jótetteiért és csodáiért őt is különleges hatalommal megáldott szabadítónak, prófétának tartották, ezért ünnepelték. Régi zsoltár sorait kiáltották felé: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Az emberek egymásnak magyarázták, hogy Jézusban Isten nagy prófétája jött el hozzájuk (Mt 21, 1–11). És ezzel egy régi prófécia is beteljesült. Zakariás próféta már sok-sok évvel korábban így jövendölt a Messiás király érkezéséről: „Felette örvendezzél, Sion leánya; ujjongj, Jeruzsálem leánya: íme, bevonul hozzád királyod, igaz ő és megszabadít; szegény ő és szamáron ül, szamárkanca fiatal vemhén. [...] Békét hirdet ő a nem­zeteknek; és uralkodik tengertől tengerig, és a Folyamtól a föld határáig.” (Zak 9, 9–10)

Jézus nem utasította vissza a neki tulajdondított uralkodói címet, maga is emlegette ezt, de azt is hozzáfűzte, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Mint ahogyan ez a bevonulás sem a föl­di uralkodók pompájában történt. Azok ugyanis lovon vagy lovas szekéren ültek, és ruházatuk és a lovuk felszerelése is sokkal díszesebb volt. Jézus ezzel az egyszerűséggel is arra az országra akarta terelni a figyelmet, amelyikről végig tanított: a lelki „birodalomra”, ahol a földi kincseknek semmilyen értéke sincs. A kialakult helyzet viszont komoly fejtörést okozott a zsidó főpapoknak. Azt, aki ekkora tömeget meg tud mozgatni, vagy el kell fogadniuk, vagy el kell fog­niuk, és meg kell akadályozniuk további működését. Mivel féltek tőle, hogy ellenük fordítja híveiket, az utóbbi mellett döntöttek.

Áldott, aki az Úr nevében jön!

Zsolt 118, 26

Jean-Hippolyte Flandrin: Jézus bevonulása Jeruzsálembe

999

Római katolikus vallás